Gyermekkori autizmus

Az aminosavas készítmények hatékonysága a gyermekkori autizmus gyógykezelésében

Az aminosavas készítmények alkalmazhatók a gyermekkori autizmus több változata és súlyossága esetében. Az aminosavas készítményekkel történő gyógykezelés esetében megfigyelhető a beteg figyelmének javulása, bővül az autista kommunikációja a környezetével, megjelenik az önmaga érzékelése, javul a kapcsolata a környezetéhez, javul a beszédkészség folyamatossága és használata. Csökken a sztereótípusú tevékenységek elvégzésének frekvenciája, vagy ez akár teljesen megszűnik, javul a viszonya és hajlandósága a játszáshoz. A gyógykezelés elérhető eredménye függ az autizmus formájától és mértékétől. Az autizmusban szenvedő betegnek a viselkedése valószínűleg nem lesz teljesen normális, de az aminosavas gyógykezelés alatt álló autista gyermekek többsége kezd önállóbb, kontaktust keresőbb és szociálisan adaptívabb lenni.

Daniel Németországból, három éves fiú, elkezdte szedni az aminosavas készítményt, de szülei az első hónap folyamán, a viselkedésében, nem érzékeltek nála nagyobb változást. De a második hónapban értesítettek minket, hogy minden elkezdett változni. Egyszeriben elkezdte érzékelni az otthon levő házi kedvenc állatot - a cicát, amelyre régebben úgy tekintett mint az asztalra, vagy valamilyen más bútordarabra, tárgyra. Elkezdte figyelemmel kísérni az utcán haladó autókat is, amelyek iránt régebben egyáltalán nem érdeklődött, valamint elkezdte csöndben kimondani a szavakat, melyekből úgy tűnik sokat ismer. A logopédussal történő gyakorlás meghozta az első eredményeket, a fiú elkezdett a logopédussal együtt dolgozni, míg régebben ezek a foglalkozások csak formálisak voltak, a logopédust egyáltalán nem vette figyelembe. Bővebben a Történetek a gyakorlatból részben.   
Az autizmus egy fejlődési lelki betegség, amely az abnormális szociális interakcióban, a viselkedési modell sztereotipikus ismétlésében, a környezettel történő kommunikáció képességének hiányában, a három évnél fiatalabb gyermekeknél nyilvánul meg. Az autizmus egy a gyermekkel született, az agy néhány neurobiológiai funkcióját befolyásoló rendellenesség. Ez a gyermek mentális fejlődésének egyik legsúlyosabb rendellenessége. Az autista gyermek mentális fejlődésének rendellenessége elsősorban a beteg kommunikációs képességét, szociális interakcióját és képzelőtehetségét csökkenti, amelyet bizonyos ismétlődő specifikus viselkedésminta elvégzése kíséri. Az autizmus egy sor rendellenességet foglal magába, egészen az érzékelhető mentális retardációtól egészen a betegség minimálisan érzékelhető tünetéig, amelyet a nem beavatott személyek nem érzékelnek.        

A gyermekkori autizmus diagnózisának felállítása bonyolult, mivel az egyes páciensek képességei és viselkedése, a rendellenesség mértékének érzékelhető súlyossága eltérő. A betegség alapvető tulajdonsága az, hogy a rendellenességben szenvedő gyermek érzékszervi érzékelése az egyes jelenségek által kiváltott ingerekre másképp reagál. Az autizmussal sújtott gyermeket az élete első hónapjaiban fel lehet ismerni. Az autisták más személlyel szemben közömbösen viselkednek; kerülik a szemkontaktust; minimálisan kommunikálnak, előnybe részesítik az egyedüllétet, a simogatásra és más testi érintkezésre passzívan reagálnak, a szüleik irányából érzékelhető haragos vagy szerető megnyilvánulásra nem normálisan válaszolnak, úgy tűnik hogy hiányzik az empatikus készségük. Az autista betegek tipikusan előnyben részesítik a változatlan rutintevékenységeket, a változatlan környezetet, negatívan reagálhatnak ezek megváltozására. Hajlamosak a dühkitörésekre, a tevékenységek mechanikus ismétlésére, mint pl. bólogatnak, vagy a villanykapcsolót fel-le kapcsolgatják, stb. Némely autista gyermek regresszív vagy önkárosító tevékenységre hajlamos. A hiperaktivitás, a koncentráció képességének hiánya vagy a túlzott passzív viselkedés is gyakran kapcsolódhat az autizmushoz. Az élet során az autizmussal és az Aszperg - szindrómával sújtott egyén szociális elidegenedése olyan intenzív lehet, hogy sokan közülük egy immagináris világot és barátokat képzelnek el maguknak. 

A legtöbb autista nem képes tudatosan befolyásolni a viselkedését, amely terjedhet egészen a szóbeli kirobbanásoktól egészen az önkárosító magatartásig. Az autisták előszeretettel előnybe részesítik a változatlan, rutinszerű magatartást a változatlan környezetet és ezek megváltozására negatívan reagálhatnak. Az autistáknál jól megfigyelhető a beszédkészség különböző mértékű hibái is. Némelyek egész életükön keresztül nem szólalnak meg, némelyeknél a beszédkészség kifejlődése késésben van, némelyek szokatlan módon beszélnek / a kedvenc témájukról monológot szónokolnak, csak bizonyos szavak használatával kommunikálnak, a betanult frázisokat ismétlik/. Az autista gyerekek csak ritkán képesek önálló életet élni, viselkedésük szükségessé teszi bizonyos nevelési kiigazítások foganatosítását, a szülők odaadó és megértő gondolkodását, valamint esetenként az intézeti gondoskodást és a gyógyszerek szedését is.
Az autizmus egy olyan rendellenesség, amelynek kiváltó okát még nem sikerült megállapítani. Valószínűsíthető, hogy a betegség kialakulásában genetikai tényezők, különféle fertőző betegségek, az agyban végbemenő kémiai folyamatok is bizonyos befolyással vannak. Az autizmus diagnózisának meghatározása a páciens az eltérő viselkedés alapján történik, amely viselkedés a gyermek korai életszakaszában megfigyelhető (36 hónapos koráig). 

Az autizmus klasszifikációja

• Asperger - szindróma 
• Autizmus (Kanner - szindróma)
•  az ún. „hármassággal” van definiálva - az alábbi tünetek közül legalább egy területet tartalmaz: 
• szociális interakció 
• a beszéd használata a szociális kommunikáció keretében
• szimbolikus vagy immagináris játék

WHO szerinti felosztás
-  Autizmus 
-  Atipikus autizmus 
-  nem kell hogy az autizmus összes tünete meglegyen, vagy csak a gyermek 3. életévét bekövetkezően fejlődik ki 
-  Asperger - szindróma

A gyermekeknél előforduló autizmus esetében, megközelítőleg a felénél megállapítható volt az agyi működés normálistól történő eltérése - Abnormális EEG lelet, kisagy működésének abnormalitása, az agykéreg eltérő működése. Egy sor autista személy vizsgálatakor le lettek írva biokémiai abnormalitások, amelyek pl. némely neuromeditátor működési zavarában nyilvánul meg.